Folytatjuk a sorozatot Isten Igéjéről. Legutóbb a magvető példázata alapján szó volt arról, hogy milyen szívvel fogadjuk az Igét. Többek közt a szív lehet kemény, mint az útfél, és abba a szívbe hiába hull az Ige magva, elkapkodják a madarak, elkapja a gonosz. Így az Igemag nem hoz termést.

Most a megkeményített szívről lesz szó. Arról, amikor az ember maga készakarva teszi keménnyé a szívét. Olv. Zsid 3,7-9 és 4,7.

Nézzük meg 1. Mi a különbség a kemény és a megkeményített szív között?

2. Hogyan tesszük keménnyé a szívünket? 3. Mi a megkeményítés következménye?

4. Hogyan szűnhet meg a szívünk keménysége?

1.) Mi a különbség a kemény és a megkeményített szív között?

Amikor az útfélre esett maggal kapcsolatban a kemény szívről volt szó, láttuk, hogy az ember ilyen szívvel születik, ezt örököltük. A bűn következtében kemény a szívünk Istennel szemben. Az újonnan nem született ember nem szereti Istent, sőt ellensége. Az Úr mindent megtesz, hogy meglágyítsa a szívünket. Jóságával vesz körül, szeretetének számtalan jelét mutatja. Ha ez nem indítja az embert megtérésre, akkor Isten rendszerint felszántja, összetöri a kemény szívet, hogy az ember a nyomorúságában Hozzá forduljon.

A megkeményített szív más, mint a születésünktől fogva kemény szív. A szívet Isten is megkeményítheti, mint pl. a fáraó esetében, de most arról lesz szó, amikor mi magunk keményítjük meg a szívünket. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket! Amikor halljuk az Igét, akkor készakarva ne álljunk ellene Isten Szavának, hanem hajoljunk meg Előtte, és tegyük azt, amit mond!

2.) Hogyan tesszük keménnyé a szívünket?

Ezt három példán keresztül szeretném bemutatni:

(1) A fáraó esete. 2Móz 8:15a S amint látá a fáraó, hogy baja könnyebbül, megkeményíté az ő szívét. Isten azt parancsolta a fáraónak, hogy engedje el a zsidó népet, de ő nem akarta. Isten akkor csapásokkal sújtotta, pl. békák leptek el mindent. A fáraó megígérte, hogy ha az Úr elviszi a békákat, elengedi a népet. De amikor a baja könnyebb lett, megkeményítette a szívét, és nem engedte el a népet.

Tipikus eset! Ilyen a mai ember is! Amikor nagy bajban van, amikor Isten összetöri, akkor meglágyul a szíve, és megígéri Istennek, hogy megváltozik, hallgat Rá, csak mentse meg. De ha a baja könnyebbül, megkeményíti a szívét. Olvastam történeteket, hogy a háború alatt, vagy más életveszélyes helyzetben milyen sokan megígérték az Úrnak, hogy megváltoztatják a gondolkodásukat, megtérnek, csak meneküljenek meg a bajból. De amikor könnyebbségük lett, megkeményítették a szívüket, és továbbra sem engedtek az Úrnak.

(2) A zsidó nép esete a pusztában. Erről olvastunk az alapigében, Olv. Zsid 3:7-9. Izrael 40 éven át látta az Úr cselekedeteit a pusztában. Látta, hogyan gondoskodott Isten róluk. Minden nap volt manna, volt víz, amikor kellett. Vezette őket az Úr, és megvédte őket. Mégis, amikor nem úgy volt, ahogy ők szerették volna, ha egy kicsit várni kellett a vízre, ha nem mannát, hanem húst akartak enni, akkor mindig lázongtak. Mikor szólt hozzájuk az Úr Mózes által, megkeményítették a szívüket, és nem hallgattak az Úrra, engedetlenek lettek.

Ez is tipikus, főleg a vallásos embernél, de néha Isten népénél is. Az Úr sok jóval ellát, de a végén már az ember akar diktálni Istennek, és ha az Úr nem úgy tesz, ahogy az ember szeretné, akkor „meg van sértődve”, durcás lesz, keményszívű, lázad, és nem hallgat az Úrra. Olv. 2Móz 17,1-4. +7. A nép verseng = veszekszik, civakodik, perlekedik, vádaskodik, panaszkodik. Miért hoztál ki minket Egyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket? Csaknem megkövezték Mózest. De tulajdonképpen Isten ellen lázadtak, hiszen Ő hozta ki őket Egyiptomból. Már elfelejtették az egyiptomi szolgaság óriási nyomorúságát és Isten csodát!

(3)Jónás is megkeményítette a szívét. Hamar elfelejtette, hogy Isten a halálból, a hal gyomrából, a tenger mélységéből mentette ki, ahová engedetlensége miatt került. Haragudott, hogy Ninive nem pusztult el. Haragudott a tök miatt is, mert nem adott tovább árnyékot neki. Isten kérdésére megerősítette, hogy méltán haragszik. Ilyen a megkeményített szív! Szánta önmagát, a tököt, de nem szánta Ninive lakóit!

Tehát mi az oka annak, hogy az ember megkeményíti a szívét? Az, hogy a maga vágyait, kívánságait követi, emiatt ellenáll az Igének, Isten Szavának, akaratának.

3.) Mi a megkeményítés következménye?

A fáraó és a zsidó nép esete is mutatja, hogy a megkeményített szív következménye sok szenvedés és pusztulás lesz. Még néhány más példát is megemlítek:

(1) Izrael nem ment be a nyugodalomba. Az alapige, Zsid 3,7-9 így folytatódik, 10-11.v.: Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szívükben; ők pedig nem ismerték meg az én utaimat. Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba. Ez azt jelentette, hogy a megkeményített szívűek elhullottak a pusztában, nem mentek be az ígéret földjére. Számunkra meg azt jelenti, hogy aki Isten Szavát, Igéjét megveti, a szívét megkeményíti, az nyugtalan, békétlen, örömtelen lesz. Végeredményben gyümölcstelen, haszontalan lesz az élete.

(2) A keménység következménye a szegénység és szorongatás. Olv. Zsolt 81:11-17. Az Úr minden jóval be akar tölteni, de ha nem engedünk Neki, akkor betelik rajtunk e zsoltár 13. verse: Ott hagytam azért őt szívüknek keménységében, hogy járjanak a maguk tanácsa szerint. Ennek pedig az a vége, hogy megszorongat az ellenség, és kiüresedünk, szegények leszünk.

(3) A keményszívűek hamis prófétákra hallgatnak. Jer 23:16-17 Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassátok azoknak a prófétáknak szavait, akik nektek prófétálnak, elbolondítanak titeket: az ő szívüknek látását szólják, nem az Úr szájából valót. Szüntelen ezt mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondta az Úr: Békességetek lesz nektek és mindenkinek, aki az ő szívének keménysége szerint jár; ezt mondák: Nem jő ti reátok veszedelem! Akik megkeményítik a szívüket, eltévelyednek, és vesztükre hisznek a hazugságnak.

(4) A keményszívű ember érzéketlen mások nyomorúsága iránt. Olv. Márk 3:1-6. 5.v.: Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt. A keményszívűnek nem számít, hogy a másik beteg, szenved, nyomorult. Neki csak a maga elgondolása számít, mint Jónásnak. Az Úr akkor is, és most is haragszik, és egyben bánkódik a keményszívűség miatt.

(5) A megkeményített szívű ember J. Kr. megölő ellensége. Márk 3,6: Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt. Igen, a keménység végső soron Isten és J. Kr. ellen irányul. Azzal kezdődik, hogy az ember hallja az Igét, de nem akar engedelmeskedni. Aztán egyre ellenállóbb lesz az Igével és az Úrral szemben. Végül megölő ellenségévé válhat.

4.) Hogyan szűnhet meg a szívünk keménysége?

A szív megkeményítésének az oka az, hogy Isten Szavának, az Igének – különböző okok miatt– készakarva ellenáll az ember. A következménye ez lesz, Zsolt 81:13 Ott hagytam azért őt szívüknek keménységében, hogy járjanak a maguk tanácsa szerint. Egy ember keménysége csak akkor változhat meg, ha az Úr ismét szól. Ha az Ige ismét hangzik, és akkor már engedelmeskedik neki. Erről olvastunk a második alapigében: Zsid 4:7 Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annyi idő múltán, amint előbb mondva volt. Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket.

Isten kegyelme, hogy ismét határoz egy napot, amikor személyesen nekem szól. Amikor újból felkínálja a kegyelmét. De ennek az idejét nem az ember határozza meg, hanem Isten. Lehetséges, hogy a megkeményedés után sok idő eltelik. Ahogy olvastuk: Ismét határoz egy napot: Ma, szólván Dávid által annyi idő múltán. Mózestől Dávidig kb. 200 év telt el. 200 év után szólt ismét az Úr. Ha megint szól az Úr, az igen nagy kegyelem. Akkor végzetes felelőtlenség ellenállni az Igének, és az embernek ismét megkeményítenie a szívét.

Nézzük, hogyan szólt az Úr Dávid által! Olv. Zsolt 95,6-11. Különös, hogy Józsué bevitte ugyan a népet Kánaán földjére, de nem mentek be a nyugodalomba. Zsid 4:8 Mert ha őket Józsué nyugodalomba helyezte volna, nem szólana azok után más napról. A nyugalom Dávid harcai után fiának, Salamonnak az idején jött el. Amikor felszentelték a Templomot, azt olvassuk Salamonról: 1Kir 8:55-56a És felállván megáldá az Izrael egész gyülekezetét, fennszóval ezt mondván: Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott az ő népének, az Izraelnek, minden ő beszéde szerint. A nyugalom azért volt, mert engedelmesek voltak az Úrnak. 1Kir 8:61 És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképpen e mai napon. De élete alkonyán már maga Salamon is elhajolt az Úrtól, és utána a nyugalom helyett ismét nyugtalanság, békétlenség és háborúk jöttek. Sokszor üzent nekik az Úr a próféták által, de megkeményítették a szívüket, és nem vették be az Igét. Emiatt jött az asszíriai, majd a babiloni fogság.

Isten aztán sokáig nem szólt a néphez, mígnem eljött János, az útkészítő, és J. Kr., Aki által ismét szólt Isten. Hallották Isten Szavát, sőt látták, mert J. Kr. a testté lett Ige, de nem tették azt, amit a Zsolt 95,6-ban olvastunk: Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Izrael ismét megkeményítette a szívét, és megölték Isten Fiát.

Aztán J. Kr. feltámadása, mennybe menetele és megdicsőülése után eljött a Szt. Sz., Aki által ismét szólt Isten az apostolok száján keresztül. De a nép nagy része ismét megkeményítette a szívét. Ezek után jött Titusz, lerombolta Jeruzsálemet és a Templomot, Izraelt pedig szétszórták a népek közé. 1948-ban Isten kezdte ismét összegyűjteni őket, de a szívüket még a mai napig is megkeményítik. Az Úr Igéjét, még mindig nem akarják meghallani. A következménye nagyon súlyos lesz: Jön az Antikrisztus és a nagy nyomorúság!

Befejezés:

Testvérek! Mindezek a mi tanulságunkra írattak meg. Ha halljuk az Úr Szavát, ha szól az Ige, meg ne vessük, nehogy megkeményítsük a szívünket! Hanem hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Köszönjük meg, hogy szól hozzánk! Értékeljük az Igét! Mert eljön az idő, amikor elhallgat az Úr, és akkor már hiába értékelnénk, keresnénk, nem találjuk, bármit teszünk. Ámós 8:11-12 Íme, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg.

Most még szól az Ige. Vegyük komolyan, ne halogassuk az engedelmességet, ne keményítsük meg a szívünket!

Emlékezzünk az alapigére: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket. Ámen.